A fekete kontinens varázsa mindig is magával
ragadta az európaiak fantáziáját. A kontinens romantizálásában azonban a kulturális
különbségek mellett – jellemzően a huszonegyedik században –, a technológia
alkalmazásának sajátságos elemei is szerepet játszanak.
Afrikában a szóbeli kultúra még ma is igen jelentős, a lakosság nagy része analfabéta, a
televízióhasználat pedig még ma is csak a nagyvárosokra korlátozódik. Míg a
nyugati kultúrákban a rádió szerepe egyértelműen visszaszorult, Afrikában
azonban több olyan funkciója is van, melyeket a fejlett országokban más
médiumok látnak el. Az afrikai rádiózás története három fő korszakra osztható.
A gyarmati korban még csak az európai gyarmatosítók igényeit szolgálta ki, de
a francia, és az angol fennhatóság alatt álló területeken más-más
alapelképzeléssel láttak neki a rádiózás kifejlesztésének. A gyarmatosítás utáni korban
a totális központi irányítás volt a leginkább jellemző, emellett szinte
természetes törvényszerűséggel bukkantak fel a különböző politikai kalózadók. A kilencvenes években
véget értek az állami monopóliumok, és megkezdődtek a frekvenciakiosztások.
A szabad rádiók szerepe a demokratikus kultúra kialakításában tagadhatatlan, ez
Afrikában sem történt másként. A 90-es évek óta néhány
országban még az európai átlagot is meghaladó számú regionális és közösségi rádió
alakult és kapott engedélyt. Ezek elsősorban vidéki viszonylatban működnek, a nagyvárosokban
az európai és nyugati mintát követve inkább a kereskedelmi rádiók nyertek
teret.
Kovács Rhewa Andrea