Az ivóvíz a fogyasztókhoz történő szállítása során, a közművek kötelesek betartani a törvény által meghatározott szabványosított paramétereket. Azoknak viszont, akik a vizet saját kútból nyerik, önállóan kell gondoskodniuk annak minőségéről. Ebben a folyamatban fontos a vízkeménység ismerete.
Ez a kifejezés a természetes vízlerakódásokban jelen lévő oldott és oldatlan sók mennyiségére utal. Ez puha, normál vagy kemény lehet. Az első és a harmadik lehetőség káros. A vízkeménység mérése során, amennyiben kimutatható a sók hiánya, az megzavarja a víz-lúg egyensúlyt a szervezetben, a felesleg só pedig számos fontos szerv (szív, vese, bőr, máj, stb) betegségét okozhatja.
Ez utóbbi esetén a folyadék keserű és fémes ízű, valamint zavaros lehet, különböző színárnyalatokkal tarkítva. Ennek a mutatónak a túllépése káros a háztartási berendezések szempontjából is, mivel a letapadt szennyeződések nehezen tisztíthatóak. A túlzott vízkeménység miatt salak képződik a vízellátó rendszerben is, így a vízvezeték gyorsan meghibásodnak.